"A színpadi létezés egyik lényeges része, hogy minden irányba nyitottak legyünk"- Beszélgetés László Boldiszár operaénekessel

2020.07.12

Fotó: Perger Viktória
Fotó: Perger Viktória

A Cotton Club Singers együttes alapítójaként majd frontembereként vált ismertté, de már gyermekként kapcsolatba került a zenével. Kezdetben trombitálni tanult, de hamar kiderült, hogy a torkába beépített hangszer az, amelyet igazán mesterien képes megszólaltatni. Mára a Magyar Állami Operaház egyik vezetője tenorja, akit egyebek mellett Melis György-díjjal, Simándy-díjjal, 2017-ben pedig A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese díjjal ismertek el. László Boldizsár operaénekessel többek között zenei pályájának kezdetéről, gyermekkori hiperaktivitásáról, illetve a színpadon való létezéshez elengedhetetlen nyitottságról is beszélgettünk.

Már gyermekként kapcsolatba került a zenével: trombitálni, később énekelni tanult. Mi volt a váltás oka?

Mindig is a színpad vonzott igazán. Édesanyámnak köszönhető - aki kulturális programokat szervezett - hogy már gyerekként megismerkedhettem a világot jelentő deszkák nyújtotta varázzsal. Különböző, a szocializmusra jellemző műsorokban, fellépéseken szerepeltem, és hozzászoktam, hogy "reflektorfényben" állok. A trombita szép lassan kezdett elsikkadni az életemből, de a fellépések megmaradtak. Érettségi után aztán egy kis ideig képesítés nélküli tanárként helyezkedtem el egy faluban, de gyorsan eldőlt, hogy az nem az én utam volt. Jelentkeztem a kecskeméti színház kórusába, és onnantól csak az énekléssel foglalkoztam komolyabban.

A kettő nem fért volna meg egymás mellett?

A trombita nem igazán az én hangszerem. Tudok rajta játszani, de annyira mégsem, hogy kiemelkedő lehettem volna. Hiszem, hogy mindenki tehetséges valamiben, de sokan rossz hangszert választanak, és középszerűen küzdik végig az életüket. Ha az ember azt tapasztalja, hogy csak egy helyben topog, akkor váltani kell, mert hosszútávon nem éri meg annyi energiát belefektetni a dologba.

Énekesként eleinte a könnyűzenében ért el sikereket. Mi volt az oka a műfajváltásnak?

A komolyzenével kerültem először kapcsolatba: Sík Olgánál, az első énektanárnőmnél ismerkedtem meg a Cotton Club Singers többi alapító tagjával, mindannyian az ő növendékei voltunk. Sikeres lett a formáció, de több mint tíz év után úgy éreztem, itt az ideje, hogy adjunk egy új esélyt az operaénekesi karriernek. Negyven felé valami olyan műfajra vágytam, amit hosszabb ideig, idősebb korban is bátran lehet művelni. A könnyűzene 60, esetleg 70 éves korban már nagyon keveseknek áll jól

Carmen, Bratislava
Carmen, Bratislava

Jól gondolom, hogy az operaéneklés nemcsak technikailag nagyobb kihívás, de érettebb, komolyabb személyiséget is igényel?

Kezdetben én is azt gondoltam, hogy operaénekesként egy teljesen új Boldizsárt kell kihoznom magamból. Aztán rájöttem, hogy ez nem szükséges: ez is, az is én vagyok. Nem nyomhatom el a bohémebb énemet, mert azzal csak megfosztom magamat - és talán a közönséget is - valamitől, ami plusz színt adhat a színpadi jelenlétemhez. Megtaláltam az egyensúlyt a kettő között, akár erősíthetik is egymást. Amúgy ha egy csélcsap herceget kell alakítani például a Rigolettoban, hasznát veszem a bohém énemnek. Néhány karakterért persze jobban meg kell küzdenem, de anélkül, hogy erőfeszítéseket tennénk, nincs fejlődés.

Diákként az osztály tréfamestere volt?

Az biztos, hogy túlvezérelt, hiperaktív gyerek voltam. Amikor elterjedt a köztudatban ez a kifejezés, édesanyám azonnal rám ismert. (nevet)

Hogy fér ez össze a komolyzenével, és az operák hősszerelmes főszereplőivel?

Tény, hogy ez a tulajdonság sokkal inkább egy bohóc figurának kedvez, mint egy elmélyült, magába forduló, hősszerelmes poéta alkatnak, de szerintem a művészet és a színpadi létezés egyik lényeges része, hogy nyitottak legyünk mindenféle irányba. Akkor járunk jól, ha változatosak tudunk lenni, meg tudunk újulni, ha nem tudnak beskatulyázni minket. Ha ehhez az kell, hogy eljátsszam egy elmélyült karaktert, akkor azt is be kell vállalnom, feszegetnem kell a határaimat.

Számos külföldi országban fellépett vendégszereplőként. Lát különbséget a különböző országok operajátszása között?

Hogyne. Mindegyiknek megvan a maga módszere például arra is, ahogy összerakja a maga társulatát. Míg Pozsonyban többségében fix társulati tagok vannak, addig a Magyar Állami Operaház leépítette ezt a rendszert, ami részint jó, részint nem. Az énekesek többsége inkább a biztonságot választja, inkább keres kevesebbet, de azt fixen, nem pedig a fellépések mennyiségének függvényében. Igaz, ahol Pozsonyhoz hasonlóan állandó társulatok vannak, ott több ember hajlamos rá, hogy kényelmesen hátradőljön, ennek ellenére ott is születnek jó előadások.

Bratislava, Manon
Bratislava, Manon

Olaszországban és Svédországban is állt már színpadon. Ezekről a fellépésekről milyen emlékeket őriz?

Mindkettő egyszeri élmény volt, ez teszi őket maradandóvá, emlékezetessé. Tapasztalatszerzésnek mindenképpen jók voltak. De ott kint csak egy tenor vagyok a sok közül, itthon pedig tízből három-négy ember biztos felismer. Amit itt elértem, sokkal erősebb, több az említett vendégszerepléseknél. Többet jelent számomra például az, hogy meghívtak a Kolozsvári Magyar Operába, Otello szerepére. Ma már amúgy sem vágyom rá, hogy állandóan reptereken legyek - inkább turistaként utaznék, hogy lássak is valamit a városokból, ahol megfordulok. A gyerekeimet és az unokámat sem szeretném csak videotelefonon keresztül látni.

Nagyobbik lánya, Dorina már felnőtt, anyuka, kisebbik lánya, Gréti azonban mindössze négyéves. Másképp éli meg most az apaszerepet?

Abszolút. Ma már sokkal jobban vágyom rá, hogy otthon legyek a családommal, kislányommal. Én is változtam, és Gréti is jobban igényli, hogy ott legyek, mint Dorina tette. Neki abban a korban másképp tudtam megfelelni, de mindig tudtam, hogy jó kezekben van

Fotó: Perger Viktória
Fotó: Perger Viktória

Említette, hogy Kolozsváron Otello szerepében lép majd színpadra. Emellett milyen más tervei vannak a közeljövőben?

Szeptember elején az Erkel Színházban a Cotton Club Singers 25 éves jubileumi koncertjével várjuk a közönséget. Bepótoljuk a Müpába tervezett, de a vírus miatt elmaradt fellépést. Már nagyon várjuk!

László Boldizsárról és a vele kapcsolatos aktualitásokról az alábbi oldalakon is tájékozódhatnak az érdeklődők:

www.laszloboldizsar.com

www.facebook.com/laszloboldizsarofficial/

https://www.youtube.com/boldizsarlaszlo