„Az énekléssel találtam meg azt, ami még hiányzott az életemből” Beszélgetés Mészáros Árpád Zsolttal

Lassan tíz éve lesz, hogy nyirokrákkal kezeltek. Voltak olyan időszakok, amikor megrendült a túlélésembe vetett hitem. Az egyik ilyen mélypontomból ő rángatott ki egy interjúval, amelyben a saját betegségéről és gyógyulásáról mesélt. Visszaadta a reményt és a hitet, hogy nekem is sikerülhet. A beszélgetésünk elején végre alkalmam nyílt rá, hogy köszönetet mondjak neki mindezért.

Mire tanított meg téged a betegséged és a gyógyulásod?

Előbb-utóbb mindenki életében elérkezik egy pillanat, egy sorsforduló, amikor el kell számolnia önmagával és az addigi tetteivel, döntéseivel. Van, akinek ez az élete végén, másoknak az életük derekán jön el. Nekem sokkal hamarabb, 22 évesen. Egy véletlenszerű baleset kapcsán derült ki, hogy van egy vesedaganatom. Eleinte fel sem tudtam fogni az egészet. Nem értettem, hogy miért pont én, miért pont velem történik? Káromoltam Istent, akinek most megköszönöm az egészségemet, és azt, hogy itt lehetek, túlélhettem. Ma már a fontossági sorrendben csakis Ő állhat az első helyen, utána következik a család, a gyerekek. Megfogalmazódott bennem az évek alatt a válasz a sokszor feltett "miért" kérdésre is: más dolgom volt az életben, és Isten ezzel terelt engem arra az útra, amelyen mennem kellett. A betegségemből lábadozva kezdtem el énekelni, és sokkal komolyabban foglalkozni a színházi dolgokkal. Sok mindent megtanultam akkoriban. Féltem, és a munkába próbáltam temetni magam, illetve átértékelni azt, hogy mi a fontos az életben.

A kezdeti dühöd tehát harccá és célkereséssé alakult át?

Így történt. A rehabilitációm idején hallottam Miller Zolit énekelni, onnantól kezdve lett az én életemnek is része az éneklés. Elkezdtem hangképzést tanulni itt Pesten, közben otthon, Nyíregyházán is jártam tanárhoz. Ebbe fektettem az energiáimat, és onnantól kezdve már kevésbé hajszoltam a pénzt is. Azelőtt folyamatosan a piacokat és külföldet jártuk, sokat csencseltünk. Ebből is sokat tanultam persze, az üzleti érzékem máig megmaradt (nevet). Verebes István, életem legnagyobb mentora - aki mindig nagy támaszom volt - mondogatta is gyakran, hogy ne szakadjak ennyi felé, ne sefteljek folyton (nevet). Akkor is felhívott, amikor bent voltam a kórházban. "Figyelj ide, Bruce" - mert általában a nyíregyházi Bruce Willisként emlegetett - "van egy nagyon jó orvosom itt Budapesten, tudok neked segíteni, de ha meg kell halnod, tudd, hogy 22 év alatt annyit éltél, mint más 80 év alatt!"

Rajta kívül kire támaszkodhattál még akkoriban?

A családom, a barátnőm és a barátaim mind ott voltak mellettem, de ezt igazából nekem kellett megoldanom. Az orvosom, Varga professzor gondolkodásmódja viszont nagyon sokat segített, mert hatalmas erőt adott. Szerencsére a kórházban senki nem sajnált, nem arról beszéltek, hogy jaj, most mi lesz velem, hanem kérdéseket tettek fel. Ismerem-e ezt a betegséget? Tudom-e, mi ez, hogyan lehet legyőzni, hány százalék esélyem van rá, és így tovább. Együtt gondolkodtunk és harcoltunk. Kutattam az interneten, kerestem a megoldásokat, kérdéseket tettem fel. Nem hagytam magam sodródni az árral. Találtam például egy orosz lélekgyógyászt, és hittem benne, hogy ő képes lesz a lelkemből is eltüntetni azokat a dolgokat, amik ezt az egészet okozták. Felkerestem tehát, és milyen jól tettem! Hihetetlenül sokat segített az a másfélórás szellemi műtét! Aztán belefeledkeztem ennek az egésznek a gyógyításába. Elmélyedtem az anatómiában, az alternatív gyógyászatokban, megjártam a Himaláját, sőt, elmentem Tibetbe is. Alaposan utánajártam a dolgoknak. Olyannyira, hogy azóta a sorstársaimat is próbálom segíteni a tapasztalataimmal.

Neked mi segített eligazodni a rengeteg alternatív gyógymód, a különböző csodaszerek útvesztőjében?

A lényeg szerintem az, hogy bennünk, a fejünkben és a lelkünkben mi játszódik le. Évekig tartottam erről előadásokat. Az biztos, hogy a konstruktőr nagyon jól összerakta a szervezetünket. Van egy számítógép a fejünkben, ami állandóan impulzusokat küld mindenfelé a testünkbe. És ott van a szívünk, ami sokkal több, mint csupán egy izom, ami folyamatosan pulzál. Soha nem pihen, soha nem fárad el, már a fogantatástól kezdve dolgozik mindaddig, amíg élünk. Hiszem, hogy a lélek és a gondolkodás csak együtt vezethet a gyógyuláshoz. Az agyunk tud megbetegíteni bennünket. Éppen ezért már gyerekkortól ajánlom mindenkinek az agykontrollt, hogy legyen kellő önkontrollja és önismerete.

Mi a helyzet a minket érő stresszel, a környezetünk hatásaival? Kívülről is rengeteg negatív impulzus ér bennünket.

Az biztos, és annak is nagyon erős romboló hatása lehet. Számomra lenyűgöző például az a kísérlet, amikor két gallonba ugyanannyi vizet öntöttek, és az egyik gallonra csupa pozitív, a másikra pedig csupa negatív szót írtak. Egy idő után a negatív gondolatokkal teleírt ballonban a víz elkezdett megkristályosodni. A mi szervezetünk jelentős része ugyanígy vízből áll, és ugyanilyen betegítő hatással vannak ránk a negatív érzelmek és gondolatok. Éppen ezért igyekszem is tartózkodni tőlük; ha nem is elkerülni, de nagyon gyorsan rendezni a konfliktusokat.

Említetted, hogy a miérteket keresve rájöttél: valami más célja van az életednek. Addig rossz úton jártál?

Inkább úgy mondanám, hogy fiatalon nem jól használtam az energiáimat. 14 éves koromig gazember voltam, minden rosszban benne voltam, és hálát adok érte az édesanyámnak, hogy nem adott javítóintézetbe. A lakótelepen, ahol éltünk, folyton balhékba keveredtem, galerikben bandáztam. A gyerekkori barátaim éveket ültek sitten, én valahogy mindig megúsztam legfeljebb egy felfüggesztettel. Ebből az egészből a színház ragadott ki. A rendőrség és a bíróság helyett egyre gyakrabban jártam be oda. Szinte beköltöztem. Kerültem a bandázást, vigyáztam magamra, mert éreztem, hogy ebből előbb-utóbb nagy baj lesz. Nagyon szorult a hurok. Bekerültem a színházba, és őrülten beleszerettem ebbe a világba. Amikor a portás már mindenkit hazaengedett és bezárták az ajtókat, én beosontam az öltözőbe, és itt aludtam, hiszen másnap korán reggel amúgy is balett- és énekórákkal indult a napom. Tátott szájjal hallgattam a kollégákat a büfében. Előtte rossz közegben voltam, rossz baráti társaságban, akiket mindennel együtt ma is nagyon szeretek, de rossz hatással voltak rám. Egyáltalán nem mindegy, milyen közegben vagy, mert te is olyanná válsz. Édesapám gyakran mondogatta nekem: "Fiam, vedd magad körbe gazdag emberekkel, és te is azzá válsz". És itt természetesen nem a pénzre gondolt. Nekem a színház adta meg ezt a szellemi gazdagságot, hiszen olyan emberek vettek körül, akik példaértékűek voltak.

Kezdetben, Nyíregyházán elsősorban prózai darabokban játszottál.

Prózai színészként indult a pályafutásom, és ennek nagyon örülök, mert ma is sokat profitálok belőle. Kerényi Miklós Gábor, Kero is mindig azt mondogatta, hogy én olyan vagyok, mint egy kabát, ki-be lehet fordítgatni. Ha kell, főszerepet, ha kell, karakterszerepeket játszom. Van, hogy 20 éves szereplő bőrébe bújok, de 90 évessé is át tudok alakulni. Mindezt a prózai színházas gyakorlatomnak köszönhetem.

Ha jól tudom, ennek ellenére a zene, az éneklés nagyon is fontos szerepet játszott a gyógyulásodban.

A zene tett teljessé mindent. Már a betegségem előtt rátaláltam a színházra, jó nyomon jártam egy ideje, de nem volt teljes az életem. Az énekléssel találtam meg azt, ami még hiányzott belőle. Az egyik legnagyobb szakmai elismerést például az jelentette számomra, amikor Gianni Morandi menedzsmentje felhívott, hogy jön Budapestre koncertezni, és szeretnék, ha én lennék a vendégénekes. Nagyobb elismerés volt, mint a Jászai Mari-díj, amire mindig jelölnek, de mindig van valaki, akivel éppen nem vagyok elég jóban ahhoz, hogy meg is kapjam a díjat. Márpedig én senki kedvéért nem játszom meg magam. A képmutatás nagyon távol áll tőlem.

Az egészséges életmód viszont annál közelebb. Az IMÁZS nevet viselő éttermed is ezt a célt szolgálja?

Régi álmom vált valóra, amikor megnyitottunk. A cél az volt, hogy megőrizzük a friss, jó minőségű alapanyagok vitalitását. A magyar konyhára jellemző, hogy szétfőzzük az alapanyagokat. A mi éttermünkben minden gyorsan, hat perc alatt készül el. Van egy Suki Yaki nevű levesünk, ami csak nálunk kapható, és a vendégek nagyon-nagyon kedvelik. A vitális anyaghordozókat nagyon-nagyon vékonyra szeleteljük, és leöntjük egy hatperces forralt lével, amiben csirkehús, vagy rák is lehet. Nem főzzük szét a zöldségeket.

A zenéhez visszatérve: a musical és az operett mellett milyen műfajok állnak még közel hozzád?

A rockzene mindenképpen, de a klasszikusokat és az operát ugyanúgy szeretem. Nálam ez mindig hangulattól függ. Olykor akár a mulatóst is szívesen hallgatom. A gyerekeim is gondoskodnak ezen a téren a változatosságról, mert nagyon különböző az ízlésük, teljesen mást hallgatnak, így rendszeresen hallok mindenféle zenei műfajt.