A női sors ezer arca - Anna Karenina musical a Margitszigeten

Nem szeretek túlzott elvárásokkal beülni egy színházi előadásra, mert azt tapasztaltam, hogy a magasra tett léc könnyen csalódáshoz vezethet. A Margitszigeti Színház és a Győri Nemzeti Színház július 4-i Anna Karenina előadása ezúttal valóra váltotta a hozzá fűzött reményeimet.

Forrás: Facebook/Margitszigeti Színház

Tolsztoj örökérvényű története Kocsák Tibor zenéjével és Miklós Tibor dalszövegeivel ezúttal operai igényességű musicalként született újjá, erőteljes érzelmi hatásának köszönhetően pedig pillanatok alatt magával ragadta a közönséget. A szabadtéri helyszín különleges atmoszférája, a látványvilág és a szombati szereposztás alakításai együtt olyan színházi élményt teremtettek, amely még hosszú ideig tovább élt a nézőkben.

Anna alakja örök. Személyében egyszerre van jelen a szerelmes, szenvedélyes NŐ, a gyengéd anya, a kényszerházasságból kitörni próbáló, béklyóitól szabadulni vágyó feleség és a szélsőségesen féltékeny szerető. Kocsák Tibor grandiózus zenéje pedig lenyűgözően tükrözi mindazokat a belső viharokat, amelyek Anna lelkében dúlnak. Nem véletlen tehát, hogy ezeket a dalokat – amelyek kiemelkedő énekesi és színészi készségeket igényelnek – csak kevesen tudják igazán jól elénekelni. A július 4-i előadásban Mózes Anita minden szempontból kitűnően teljesítette a kihívást. Hol drámai színekkel teli, hol líraian lágy, hol pedig lehengerlő erejű hangjával és érzelemgazdag előadásmódjával valóban címszereplővé vált, aki akár az egész előadást képes lett volna a hátán vinni.

Szerencsére erre nem volt szüksége, ugyanis remek partnereket kapott a játékhoz. Nagy Balázs a megcsalt férj, Karenin szerepében szerethető, erőteljes karakterként volt jelen az előadásban. Olyan férfiként, aki – a kényszerházasság ellenére – valóban szereti a feleségét, és képes lenne bármit megbocsátani neki. A csábító katonatisztet, Vronszkijt ezúttal a szintén meggyőző énekesi képességekkel bíró Vaszkó Bence keltette életre.

Azt a mindent elsöprő szenvedélyt, ami Anna és Vronszkij kapcsolatát jellemzi, csak akkor lehet hitelesen eljátszani, ha jól működik a két színész közti "kémia". Szerencsére ebből nem volt hiány: izzott a levegő a színészek között. Kissé furcsállottam, de a történet gerincét jelentő szerelmi háromszöget határozottan árnyaltabbá tette, újabb réteget adott a cselekményhez az a hasonlóképpen erős kötelék, amely Anna és Karenin között volt érzékelhető. Ezt a köteléket – a Vronszkij-Anna szállal ellentétben – nem a szenvedély, hanem a házastársakként együtt töltött évek hozták létre.

A cselekmény a mellék- és karakterszereplőkkel vált teljessé. Kitty (Buvári Lilla) és Dolly (Hagen Orsolya) Annához hasonlóképpen – olykor vele szemben – szintén egy-egy női sorsot jelenítettek meg a színpadon. Dolly – a megcsalt, de a férje és a családja mellett mégis kitartó asszony – Tolsztoj regényében és ebben az előadásban is mintegy ellenpontjaként szolgál Annának. Csakúgy, ahogy a Kitty-Levin szál is párhuzamba állítható Vronszkij és Anna szerelmével. Levin nemcsak a kétkezi munka, a földművelés életnek értelmet adó jelentőségét közvetíti: a család és az élet iránt érzett szeretet éppilyen elválaszthatatlan a karaktertől, amelyet Hajdu Tibor hitelesen, jó énekesi képességekkel kelt életre.

Bakos-Kiss Gábor rendező, a Győri Nemzeti Színház igazgatója érezhetően a mély lélektani kérdésekre helyezte a hangsúlyt, a "miértekre" kereste a választ, ugyanakkor kifejezetten a Margitszigeti Szabadtéri Színpad adottságaihoz illő produkciót hozott létre. A monumentális, mégis praktikus díszlet – amelyet Horesnyi Balázs tervezett – remekül használta ki a hatalmas játékteret, miközben nem vonta el a figyelmet a történet valódi fókuszáról: a szereplők belső vívódásairól. A korhű, gyönyörű jelmezek pedig – amelyeket Árva Nóra álmodott meg – nemcsak látványosak voltak, hanem finoman jelezték a karakterek társadalmi helyzetét és lelkiállapotát is.

A vizuális világ mellett azonban legalább ilyen fontos szerepet kapott a produkcióban a zene. Kocsák Tibor kompozíciói szinte önálló érzelmi nyelvként működtek. A dallamok pontosan követték Anna lelki útját: a szerelem felszabadító örömétől kezdve a kétségeken és a féltékenységen át egészen a tragikus végkifejlet felé vezető belső összeomlásig. A nagyívű, drámai tételek és a bensőségesebb lírai pillanatok egyaránt megmutatták, milyen összetett és gazdag zenei világot teremtett Kocsák Tibor ehhez a történethez.

Silló István karmester vezetésével, a Győri Nemzeti Színház zenekara és énekkara közreműködésével ez a különleges zenei világ teljes pompájában szólalt meg. A zenekari hangzás egyszerre volt monumentális és érzékeny, a drámai csúcspontokat erőteljesen emelte ki, míg a lírai pillanatokban finom árnyalatokkal kísérte a szereplők érzelmi útját. Csakúgy, mint a Szőllősi Krisztina által megalkotott, a szereplők és a Győri Színház tánckarának közreműködésével életre kelt, egyszerre kifejező és látványos koreográfia.

Az előadást – az elmúlt évek sikerprodukcióihoz, az Evitához és a Rudolfhoz hasonlóan – a következő évadban a Győri Nemzeti Színházban is megtekintheti a közönség.