„A világon a legátütőbb, legfontosabb érzés szeretni és szeretve lenni” - Beszélgetés Fischl Mónika operaénekesnővel a készülő Bánk bán előadás kapcsán

Az államalapítás ünnepének előestéjén, augusztus 19-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kel életre egyik legjelentősebb nemzeti operánk, a Bánk bán. A Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila rendezésében, a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész karmester, Kesselyák Gergely vezényletével bemutatásra kerülő produkció kapcsán Fischl Mónika operaénekessel és operettprimadonnával beszélgettünk, akit a Coopera produkciójában ezúttal Melinda szerepében hallhat és láthat a közönség.

Mit jelent számodra a Bánk bán?

Ez valóban a mi nemzeti operánk. Teljesen a miénk, magyaroké. Ugyanakkor a középpontjában a közösségi sorskérdések mellett ugyanolyan hangsúllyal vannak jelen egyéni emberi sorstragédiák, megoldandó feladatok, amik mindenhol és minden korban aktuálissá tehetik.

Mennyiben szól majd ez az előadás a mai kor emberéhez?

Ebben a Nádasdy-féle változatban sokkal jobban kötődnek egymáshoz a zenei jelenetek, nincsenek zenei szünetek, így maga a zene és a történet is erőteljesebb hatást fejt ki. Sokkal dinamikusabb zeneileg is, és a végsőkig feszülő indulatokat is jobban bemutatja. A látványvilág is ezt erősíti. Cziegler Balázs, a díszlettervező és Vidnyánszky Attila, a rendező elképzelése alapján két teljesen ellentétes világ jön létre: a magyarok középkori értékeit és a merániak könnyedebb világszemléletét tükrözik. Mindkettőnek megvan a maga igazsága, de egymással teljes diszharmóniában vannak. És ez a Berzsenyi Krisztina által tervezett jelmezekben is tükröződik.

Hogy érzed magad Melinda szerepében?

Ez olyan szerep, amire szerintem minden magyar szoprán operaénekesnő vágyik, és megtisztelve érezheti magát, ha elénekelheti. Mind énektechnikailag, mind érzelmileg, mind pedig az általa közvetített értékek miatt meghatározó szerep. Hihetetlenül összetett, egyszerre igényel drámai és lírai érzelmeket, ráadásul ehhez társulnia kell egy koloratúr technikai készségnek is.

 Gyakran érzem, hogy a lírai hangom és a drámai lelkem keresztezik egymást. Utóbbiban gyakran dúlnak hatalmas viharok és árvizek. 

Ezért is örülök neki, hogy ebben a szerepben nemcsak lírai, de drámai érzelmeket is kifejezhetek a hangommal.

Hogyan jellemeznéd az általad megformált karaktert?

Nagyon törékeny, naiv és finom lelkű nő, aki egyedül van egy számára idegen környezetben, a királyi udvarban. Nincs mellette Bánk, aki életének a legszentebb értéke. Egy férfiak által uralt világban él, ahol még a nők sem bánnak egymással kesztyűs kézzel. Gertrud is csak eszközként tekint rá. Naiv, törékeny, de amikor kell, mégis határozottan szembeszáll a királynővel. Olyan ösztönös tisztaság van benne, ami miatt nem lát át Ottó cselszövésein, és - bár teljesen ártatlan - úgy érzi, hogy a viselkedésével ő bátorította a férfit. A saját lelkiismeretével is küzd, pedig nincs rá oka. Az áldozatból vétkest csinál, megalázkodik a férje előtt is. Halálért könyörög, abban látja a kiutat, mert elveszíti a számára legfontosabb értéket, a családot és a hitvesét. Ezért válik tragikus áldozattá.

Mire tanít szerinted minket az ő áldozata?

Én rajta keresztül azt próbálom megmutatni, mit jelent hitvesnek, anyának lenni. Mit jelent az ember életében a társunkhoz és a családunkhoz való gyengéd ragaszkodás. 

Manapság mindent olyan könnyen elhajítunk magunktól! Melinda viszont inkább a halált választja, mint a társ nélküli életet és az elbukást. Megtanítja nekünk, hogyan kell jól szeretni, és hogy a világon a legátütőbb, legfontosabb érzés szeretni és szeretve lenni. 

Átérzem - és próbálom megmutatni -, hogy Melindának mennyire fontos az, hogy anya és hitves. A darabon belül többször is megjelenik ez a szó, amely a hit főnévből származó ősi és rendkívül mély jelentéssel bír. Ennek az értelmezése szerintem maga az Isten előtt tett esküszó, amely a társunk iránti hűségre kötelez minket. Melinda megtanít rá, mennyire fontos az egymásba vetett hit, és hogy mit és főként mennyit érdemes feláldozni a büszkeség oltárán. Sajnos a büszkeség az, ami sokszor megakadályozza, hogy megismerjük és megéljük a feltétel nélküli szeretetet. Nagyon közel érzem őt magamhoz, de van köztünk egy nagy különbség: én biztosan nem választanám "megoldásként", kiútként a halált és a gyermekem feláldozását.

Hosszabb kihagyás után térsz vissza az operához, az utóbbi időben inkább operettekben láthatott és hallhatott a közönség. Hogy érzed magad újra ebben a műfajban?

Ez számomra rendkívül hálás feladat, és éppen olyan időszakomban talált meg, amikor nagyon mély érzéseket élek át, és remélem, hogy majd a közönségnek is át tudom adni őket. 

Jókor talált meg ez a szerep, és már a próbafolyamat során is csodálatos érzések és energiák törtek felszínre belőlünk.

Énektechnikailag nagyon megterhelő volt a próbafolyamat?

Áprilisban, amikor elkezdtem gyakorolni, nagyon megijedtem, mert annak ellenére, hogy az én hangfekvésemben, lágémban van megírva, vissza kellett magam dolgozni ebbe a magasságba. Az operettekben inkább mélyebb hangfekvésben énekeltem, csak néha kellett érinteni igazán magas hangokat. Itt azonban huzamos ideig nagyon-nagyon magas, É és C közötti magasságokban kell énekelni. Eleinte le is rekedtem, két-három napos szüneteket kellett tartanom, mert hozzá kellett szoktatnom a hangszalagjaimat és az izmaimat ehhez az újfajta izommunkához. De úgy érzem, hogy az előadásra beérek. És az is nagyon fontos számomra, hogy Kesselyák Gergellyel együtt dolgozhatom, mert az nekem mindig hatalmas élmény. A Don Pasqualeban is az ő vezényletével álltam színpadra, az Operettben pedig A mosoly országát vezényelte. Úgy érzem, hogy nagyon egyezik a zenei ízlésünk. Fantasztikus ember és művész, akiből árad a zene, és akivel könnyen át tudjuk venni egymás energiáit.