Én, József Attila - Attila szerelmei  Versvázra épített musical, nem csak József Attila szerelmeseinek

2017.11.05

Szeretni születtünk erre a világra. A szerelem, a szeretet és a szenvedély a legfőbb mozgatórugói az életünknek. Enélkül az éltető tűz nélkül képtelenek lennénk létezni. Szükségünk van a melegére, a fényére és az erőre, amit belőle merítünk. Még akkor is, ha ez a mindent felgyújtó és tápláló szenvedély sokszor - a költő szavaival élve - "nagyon fáj". Annyira, hogy már üvölteni, rombolni, törni-zúzni tudnánk a fájdalomtól. Enélkül az egyszerre éltető és felemésztő tűz nélkül is lehet élni. A kérdés az, hogy érdemes-e.

József Attila a verseivel és az életével határozottan nemmel válaszolt erre a kérdésre. Szenvedéllyel, tűzzel élt, szeretett és alkotott. Közben időről időre a démonjaival küzdött, akik a perzselő tűzzel együtt nagyon korán, harminckét évesen elragadták ebből a világból. Vagy talán éppen ők, és a verseiből is áradó, mindent felemésztő szenvedély tették őt halhatatlanná. Hiszen előbb-utóbb mind távozunk ebből a világból, kérdés, hogy nyomot hagyunk-e magunk után. Megszülettünk - hát meg is halunk. De egyáltalán nem mindegy, hogy közben valóban ÉLÜNK-E.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, miután megnéztem a Madách Színházban a költő verseire épülő, életének néhány mozzanatát bemutató musicalt.

Ha valaki arra számít, hogy a darabot látva teljes egészében megismeri József Attila élettörténetét, az bizony csalódni fog. De nem is ez a cél! Hogyan is férhetne bele minden egyetlen estébe? Az élettörténet hiányos marad, de jól van ez így. Helyette viszont - a Vizy Márton által megzenésített verseket és a Tóth Dávid által megírt párbeszédeket hallgatva - teljes képet kapunk a költő személyiségéről.

Megszólalnak - a zene erejével még hatásosabban - a költő legismertebb és legszebb művei. Megismerkedhetünk két meghatározó szerelmi szállal is: az első és az utolsó szerelemmel. Maradnak fehér foltok az élettörténetben, de végül nem ez a két legmeghatározóbb találkozás az életben ezzel a mindent elsöprő és megváltoztató érzéssel?

A Szikora János által rendezett darab a költő életének és munkásságának azokra a részleteire épít, melyek együtt tökéletes egészt alkotva tárják elénk József Attila szenvedélyes, érzékeny, sebezhető és szerethető személyiségét.

A címszerepet alakító Nagy Sándor és Posta Victor más-más módon keltik életre a költőt és jelenítik meg előttünk József Attila összetett, szenvedéllyel, kétségekkel, bizonytalanságokkal teli, gyermekkori fájdalmait örökké magával cipelő érzékeny személyiségét. Posta Victor a versek és dalok segítségével mindezt tökéletesen érzékelteti, így az általa életre keltett József Attilát nem lehet nem szeretni. Nagy Sándor más megközelítésből tárja elénk a költő alakját és személyiségét.

A költő első, ifjúkori szerelme, Vágó Márta szerepében számomra Muri Enikőé volt a legerőteljesebb és leghitelesebb alakítás, bár Balla Eszter és Wégner Judit játékának is voltak hatásos pillanatai. Az utolsó nagy szerelem, Flóra szerepében Gallusz Nikolett hihetetlenül tiszta és erőteljes hatású hangjával egyszerűen magával ragadta a nézőtéren ülőket. A másik szereposztásban sem fog azonban csalódni senki. Polyák Lilla nemcsak énekhangjával, de színészi játékával is elvarázsolja a közönséget, Flórát egyszerre mutatva lágynak és nőiesnek, ugyanakkor igazán erős és stabil személyiségnek, aki valóban menedéket jelenthetett a bizonytalan, folyton kétségekkel és démonokkal küzdő költő számára.

Az Én, József Attila című produkció egy nagyszerű, magyar szerzőktől ajándékul kapott élmény, alkotás, amit nemcsak megnézni, de időről- időre újranézni is érdemes.