Posta Victor: finom pasztellszínekkel kell megrajzolni Perónt

Már javában zajlanak a próbák a Madách Színházban, ahol szeptember 18-án mutatják be Andrew Lloyd Webber és Tim Rice világhírű musicaljét, az Evitát. Posta Victor színművésszel – aki Juan Domingo Perón ezredest alakítva készül a bemutatóra – egyebek mellett arról beszélgettünk, mekkora kihívást jelent egy valós történelmi személy karakterének megidézése.

Forrás: Madách Színház

- Új szakaszhoz érkezett az Evita próbafolyamata: hamarosan felkerültök a nagyszínpadra. Mennyiben változik meg ilyenkor egy szerep?

- Nagyon sok minden megváltozik. Most még próbateremben dolgozunk, jelzésdíszletekkel, a színpadon pedig már egy új térben, valódi díszletek között kell megtalálnunk a helyünket. Addigra az alapoknak, a jeleneteknek nagyon stabilan kell működniük. A nagyszínpadon annyi mindenre kell figyelni, hogy ott már nem szabad azon gondolkodni, hogy mi a feladat, mi a koreográfia, mikor hova kell menni.

- Én egyébként ezt az utolsó hónapot szeretem a legjobban, amikor elkezd kialakulni az előadás valódi formája. Persze az elején mindig vannak problémák a díszletekkel, a jelmezekkel, a gyorsöltözésekkel, de éppen ez az izgalmas benne.

- Perón ezredes valós történelmi személyiség. Mennyire volt fontos számodra, hogy megismerd a néhai embert a szerep mögött?

- Mindig utánanézek egy történelmi szereplőnek. Most így tettem, annak ellenére, hogy maga a darab nem igazán Perónnal foglalkozik, hanem Evitával. Bár Perón a valóságban nagyon színes személyiség és jelentős politikus volt, ebben a musicalben a figurája kevésbé kidolgozott. Korabeli filmeket is néztem róla, mert szerettem volna megismerni a temperamentumát, a habitusát. Nyilván teljesen más ember volt, mint én, külsőleg és természetében is, de az ilyen kutatás közben rengeteg kérdésre választ lehet találni: mi motiválhatta, hogyan gondolkodhatott, mit akart elérni.

- A musicalben Perón inkább Evita társa, szerelme, partnere, miközben a valóságban óriási formátumú politikus volt.

- Igen, és ez egy érdekes kettősség. Perón a musicalben sokkal kevésbé aktív, mint a valóságban. Sokszor jelen van, de nem ő irányítja az eseményeket. Evita és Che sokkal inkább aktív mozgatói a történetnek, Perón pedig valahogy mindig igazodik hozzájuk. Pedig a valóságban ő volt az, aki nagyon komoly politikai pályát futott be. Egy hihetetlenül érdekes dél-amerikai politikus volt, aki még a száműzetése után is visszatért, és élete végén ismét elnök lett.

- A Perón és Evita közötti kapcsolatot sokféleképpen lehet értelmezni. Szerinted mennyi volt benne a politika és mennyi a valódi szerelem?

- Az érdekek nagyon fontos szerepet játszottak a kapcsolatukban. Ezt maga a musical is nagyon jól megmutatja. Az első szerelmi duettjük végén van egy kis kóda, amely tulajdonképpen arról szól, hogy egy kapcsolat akkor lehet igazán gyümölcsöző, ha mindketten profitálnak belőle, ha mindketten segítik egymást.

Evita meglátta Perónban a lehetőséget: azt az embert, aki fel tudja őt segíteni a legmagasabb polcra. Perón pedig meglátta Evitában azt, hogy mennyire jól jöhet a politikai karrierjének: egy sikeres színésznő és rádióbemondó, egy nő, aki egészen más módon tudja megszólítani az argentin népet, és új színt tud vinni a kampányba.

De én hiszem, hogy később valódi szerelemmé alakult a kapcsolatuk. Ha pusztán érdekházasság lett volna, szerintem másképp alakult volna Evita emlékezete is. Perón később is őrizte és ápolta az emlékét. Ez számomra azt mutatja, hogy ez több volt, mint puszta politikai számítás.

- A mostani előadásban ez a szerelmi szál is hangsúlyosabb lesz?

Igen, és szerintem ez nagyon fontos. A mi verziónkban is látszani fog, hogy ők tényleg szerelmesek voltak egymásba. Nagyon szeretem például a You Must Love Me című dalt. Érdekes története van, mert eredetileg a filmhez íródott, és csak később került be a színpadi változatba is. Ráadásul Oscar-díjat is kapott.

- Az Evita egyik érdekes kérdése, hogy ötven évvel a születése után mit tud még mondani a mai nézőnek. Szerinted mitől aktuális?

Nyilván felmerül a kérdés, hogy egy olyan darab, amely egy adott korszakról és egy konkrét történelmi személyről szól, mit tud mondani ma. Evita személyisége Európában talán valamennyire el is halványult, hiszen Diana hercegnő sokkal közelebb áll hozzánk, és bizonyos szempontból hasonló szerepet töltött be a saját közegében.

De szerintem az Evita nem csak arról a korról akar szólni. Sokkal inkább egy feltörekvő, ambiciózus nő története: valakié, aki el akarja érni a céljait, fel akar jutni a csúcsra, sikeres lesz, aztán nagyon fiatalon bekövetkezik a bukása és a halála. Ez pedig kortól függetlenül egy nagyon erős drámai történet.

- Perón szerepe ebből a szempontból különösen érdekes, hiszen szinte végig jelen van, mégsem ő van a középpontban.

- Pontosan. Perón nagyon sokat van a színpadon, de nincs annyi kiemelkedő pillanata. Önálló dala is tulajdonképpen csak egy van, és az sem egy klasszikus, nagy musicalszerephez illő "nagy szám".

Ezért nekem az egyik legnagyobb kihívás éppen az, hogy végig jelen kell lenni a darabban úgy, hogy nem te vagy a középpontban. Nem lehet eltűnni, de előretolakodni sem szabad. Valahogy meg kell találni azt a pontot, ahol érzed, hogy ott vagy, meghatározó vagy, mégsem akarod mindenáron magadra vonni a figyelmet.

- Vagyis itt nem feltétlenül a nagy éneklések jelentik a nehézséget.

- Nem. Minden szerep nehéz, csak másképpen. Ennél a szerepnél az a nehéz, hogy nagyon finoman és pontosan kell játszani. Mivel nincsenek nagy dalok, amelyekben különböző lelkiállapotokat lehetne látványosan megmutatni, sokkal inkább apró színészi eszközökkel kell felépíteni a figurát.

Szépen, finom pasztellszínekkel kell megrajzolni egy olyan embert, aki erős, de nem ő az irányító, nem ő van a fókuszban. Ezt az arany középutat szerintem nagyon nehéz megtalálni.

- Hol helyeznéd el az Evitát Webber életművében?

- Szerintem ez egy nagy útkeresés volt számára. Természetesen ebben a darabban is megvannak a világslágerek, zeneileg mégis nagyon különleges anyag. Nincsenek benne prózai jelenetek, és sok olyan diszharmonikus, néha már-már kortárs zenei megoldás figyelhető meg benne, amelyek nem annyira jellemzőek Webber későbbi műveire. Éppen ezért szerintem ez egy kicsit kilóg a Webber-darabok sorából. Közben pedig elképesztő, hogy ebből a kísérletező zenéből három-négy világslágert is létre tudott hozni.

Nekem ez különösen érdekes, mert a zenész múltam miatt szeretem, ha egy szerzemény nem egyszerű, nem könnyen emészthető, hanem vannak benne olyan részek, amelyeket meg kell fejteni, ki kell dolgozni. Az Evitában vannak olyan motívumok, amelyekhez nekem is le kell ülnöm, és rendesen meg kell tanulnom őket.

- Ha már szóba került a tanulás: saját magaddal kapcsolatban mit tanított eddig ez a szerep?

- Erre most még nem tudok válaszolni. Valószínűleg majd a próbafolyamat végén derül ki, amikor már fényben, jelmezekben, megszületett pillanatokkal dolgozunk. De biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan dolgok ebben a szerepben is, amelyeket az ember magával visz, akár a magánéletbe, akár egy későbbi szerepbe.