Februárban mutatják be A cirkuszhercegnőt a Budapesti Operettszínházban
Forrás: Budapesti Operettszínház
"Minden adott egy új, csodaszép produkció létrejöttéhez" – fogalmazott Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója 2025. január 29-én szerda délután, a Nagymező utcai teátrum nagyszínpadán megtartott sajtótájékoztatón. A hazai operett- és musicaljátszás fellegvárában több mint 200 néző részvételével, 16 órától kezdődött eseményen bemutatták a Kálmán Imre A cirkuszhercegnő című nagyoperettjéből készülő varázslatos előadás alkotói csapatát, rendezői koncepcióját és díszletterveit, valamint a produkcióban színpadra lépő művészeket.
Az előadás alkotói és szereplői. Fotó: Janus Erika/Budapesti Operettszínház
Kiss-B. Atilla kiemelte, hogy színházvezetői és oktatói küldetésének legfőbb tartópillérei a klasszikus operett irodalom legértékesebb gyöngyszemeinek bemutatása, az új zenésszínházi művek életre hívása, a repertoár folyamatos frissítése, a játékrendben helyet kapott produkciók továbbjátszása magas minőségben, az alkotó- és előadóművész utánpótlás biztosítása, valamint az újabb és újabb közönségrétegek megszólítása, a meglévők megtartása mellett. A főigazgató kitért arra is, hogy az Operettszínház alkotói csapata már 2023-ban elkezdte az előadás előkészítését: a szövegkönyvet letisztították, a kottaanyagot pedig egységesítették. 2024. december 2-án útjára indult a produkció próbafolyamata, néhány hét múlva, február 21-én pénteken, 22-én szombaton és 23-án vasárnap este pedig a nagyközönség a már jól megszokott hármas szereposztásban láthatja először Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színházi alkotónak, az Operettszínház művészeti vezetőjének rendezését.
Homonnay Zsolt megosztotta a jelenlévőkkel, hogy Kálmán Imre a muzsikájával rendkívül széles horizontot pásztáz, a monumentalitástól a lélek zokogó hegedűjéig átfogja azt a hatalmas emocionális ívet, amelyet az alkotók és az előadók is bejárnak a próbafolyamat és az előadás során. A zenei szövet rendkívül gazdag, árnyalt és sokrétű jelentéstartalmakat hordoz magában és szerves egységet alkot a librettóval, amely az Operettszínház művészeti vezetője szerint kiemelkedően igényes és kidolgozott, vagyis a dalok, a duettek, az együttesek és a hangszerelés, valamint a szöveg együtt megtestesíti azt a drámaiságot, ami a nagyoperett történetében is megjelenik. Fedóra Palinszka, az özvegyen maradt, fiatal hercegné – attól tartva, hogy csak a hitvesi öröksége miatt érdeklődnek iránta a férfiak – úgy dönt, hogy ezután néhai férje, a herceg vagyonát kezeli, és végleg elzárkózik egy újabb kapcsolat kialakításától.
Azonban egy alkalommal ellátogat a szentpétervári cirkuszba, ahol egy kitűnő lovas Mister X néven, álarcban mutatja be virtuóz mutatványát. Fedóra nem sejti, hogy régen látott szerelme a manézs hőse, aki – kiábrándulva abból, hogy rálelhet az egykor hőn vágyott boldogságra Fedórával – manapság csakis a cirkusznak él, és egyre nagyobb kockázatot vállal a porondon. A rendezői koncepció alapját az egyénnek a személyes és kollektív magánnyal való küzdelme képezi: a menekülés az őszinte, nyílt, emberi kapcsolatoktól, a társas érintkezések alkalmával magunkra öltött álarc, valamint a felismerés képessége, hogy képesek vagyunk levetkőzni eddig játszott szerepünket. Homonnay Zsolt úgy látja, hogy az igazán nagy remekműveknek a sajátja, hogy olyan kérdéseket vet fel, amelyek minden korban érvényesek.
Papp Balázs, Sándor Péter és Laki Péter. Fotó: Janus Erika/Budapesti Operettszínház
A cirkuszhercegnő díszletének megálmodója Túri Erzsébet. A Rubányi Vilmos- és Vágó Nelli-díjas díszlettervező beavatta a sajtó képviselőit és a közönséget a kulisszatitkokba: az előadás reális térben játszódik, de alkotótársaival együtt az volt céljuk, hogy a díszletet modernné tegyék a mai, 21. századi nézők számára. A játéktér alapja egy félköríves csarnok, az első két felvonásban – a szentpétervári helyszíneken – fekete és arany alapszínekkel. A város építészetére jellemző a barokk és a rokokó világa, ehhez kapcsolódik az arany szín, a fekete pedig jól rezonál a főszereplőket foglalkoztató hangsúlyos érzelmi kérdésekre, vagyis a magányra. A félköríves csarnok ugyanakkor manézs is egyben, ahol egy klasszikus tigrisfejből lépnek elő a cirkuszi szereplők. Az eredeti darabban egy cirkuszi előcsarnok szerepel, és azt már nem látja közönség, ahogyan a szereplők kimennek a manézsra. Viszont az Operettszínház technikai adottságainak köszönhetően megmutatják magát a porondot is, így a nézők egészen különleges élményben részesülnek, hiszen valódi cirkusz tárul a szemük elé. A második felvonás játéktere a nagyherceg rideg, sejtelmes, titkokat rejtő kastélya. A tervezőnek lehetősége adódik arra, hogy a színpad közepén lévő, külön mozgásba hozható kis forgónkon megjelenítse a nagyherceg titkos budoárját, ugyanakkor a darab szövegéhez hűen pillanatok alatt templommá változik a tér. A harmadik felvonás Budapesten játszódik egy szálló épületében, amely idilli hangulatú, fehér, illetve bézs színű, már-már elképzelt világ. Az operett műfajának sajátossága, hogy végül minden megoldódik és a szerelmesek egymásra találnak. A cirkuszhercegnő főszereplőit elhagyja a magány – mintegy megtisztulnak – és ezért kap szerepet a már említett feketével kontrasztos fehér szín.
Bojtos Luca, Dénes Viktor, Széles Flóra, Erdős Attila, Rácz-Almási Vivien és Tassonyi Balázs. Fotó: Janus Erika/Operettszínház
Azonban ezzel az idilli környezettel azt is üzenik, hogy a hőn vágyott boldogságot elemelik a realitás talajától. A színház egyedülálló, hatalmas LED-fala a díszlet ablaka a világra. Egyszer csak kinyílik és a közönség a csillagos eget látja, vagy éppen plakáttá alakul a cirkuszban, de megjelenhet rajta akár egy emlékkép, és a szereplők a segítségével a nagyherceg kastélyában hirtelen a víz alá is kerülhetnek, ahol cápa ólálkodik. Túri Erzsébet úgy gondolja, hogy a LED-fal igazán 21. századivá, és valóban meghökkentővé teszi a színpadképet, az épített díszletet azonban nem helyettesíti: bár fantasztikus kiegészítője az előadásnak, de ha nem lenne, a játéktér önállóan is megállná a helyét.
Az előadásban Kiss-Balbinat Ádám Junior Prima díjas hegedűművész, népzenész a magány hegedűseként látható. A fiatal, tehetséges muzsikus elmondta, hogy Homonnay Zsolttal évekkel ezelőtt dolgozott együtt először, és a színházi alkotó azóta minden rendezésében számít hegedűjátékára, művészeti tevékenységére.
Lévai Enikő és az Énekkar tagjai. Fotó: Janus Erika/Budapesti Operettszínház
A produkcióban jelentős szerepet kaptak a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenész színművész osztályának operett-musical szakos növendékei, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem frissen végzett tenoristája. Az Operettszínház főigazgatója – mint az SZFE osztályvezető tanára és az LFZE oktatója – kiemelt hangsúlyt fektet a jövő művészgenerációjának kinevelésére, ezért az általa megálmodott és útjára indított Tálentum Program célja, hogy a különböző művészeti területek felől az operett és a musical műfaja iránt érdeklődő, tálentummal bíró fiatalok közösen, összművészeti színházi környezetben, a gyakorlatban is elsajátítsák azt a tudásanyagot, ami az operett és a musical hiteles, autentikus és magas minőségű műveléséhez szükséges.
A Budapesti Operettszínház új bemutatója a Fővárosi Nagycirkusszal immár hagyománnyá vált együttműködés keretében látható. A sajtótájékoztatón részletek hangzottak el a darabból Kiss Diána, Lévai Enikő, Sándor Péter, Laki Péter, Papp Balázs, Dolhai Attila, Kiss Zoltán, Langer Soma, Bojtos Luca, Széles Flóra, Rácz-Almási Vivien, valamint Erdős Attila, Dénes Viktor és Tassonyi Balázs előadásában. Hegedűn játszott Kiss-Balbinat Ádám, zongorán közreműködött Szekeres László.