Holdfényes randevú Klein Judittal és Pánczél Kristóffal a Spinóza Színházban
A boldog békeidők hangulata várja a nézőket a Spinóza Színházban, ahová egy nosztalgikus, érzelmekkel teli Holdfényes randevúra invitálja a közönséget Klein Judit énekesnő, illetve Pánczél Kristóf ének- és zongoraművész előadása.
Klein Judit és Pánczél Kristóf. Fotó: Facebook/Spinóza Színház
A decemberi premieren a Kulisszák is jelen volt. A könnyed, ugyanakkor tartalmas kikapcsolódást nyújtó zenés előadás már a díszletével is a múlt századi orfeumok világát keltette életre. Az így megteremtett látványvilághoz alkalmazkodott a két szereplő stílusa, megjelenése is.
A kis tér kiváló alkalmat nyújtott rá, hogy az előadók közvetlen kapcsolatot teremtsenek a közönséggel. Ezzel a lehetőséggel szerencsére éltek is, és Pánczél Kristóf az egykori mulatók zongoristájának szerepét magára öltve a közönség sorai között a színpad felé haladva már a darab kezdetén meg is szólította, üdvözölte a jelenlévőket. A nézőkkel folytatott párbeszéd pedig mindvégig meghatározó részét képezte az előadásnak.
Csakúgy, mint a benne felcsendülő örökzöldek, a XX. század elejének máig élő, népszerű dallamai. A közismert dalokat – köztük A muzsikusnak dalból van a lelke, a Stux, maga vérbeli párizsi lett, a Mindig az a perc a legszebb perc és a Szeretni bolondulásig című slágereket – néhány kevésbé ismert zenei különlegesség is fűszerezte. Az előadás egyik fénypontja az Óh, Lőwinger című kuplé volt, amely kedves, szellemes, kissé pajzán humorával derűt csempészett a nézőtérre. A Hol van az a nyár című sláger szintén emlékezetes, őszinte és megindító pillanatként emelkedett ki a szerelem különböző arcait bemutató előadás egységes, könnyed hangvételű szövetéből.
A darab írója, Klein Judit eredeti dokumentumokból, korabeli visszaemlékezésekből idézve alkotta meg azt a cselekményt, amely így egy csipetnyi történelmi leckeként is szolgált, miközben fel -felcsillantak benne az előadók személyes vallomásai is. A két művész – akik az előadás végén a címadó holdfényes randevú című szerzeményt előadva táncra is perdültek – így nemcsak énekesként, illetve a zongorabillentyűkön játszva, de színészként is emlékezetes, egyszerre szórakoztató és tartalmas estével gazdagította a nézőket.