Klasszikus és örök értékek, modern köntösben- Bemutatták Az elátkozott család című darabot a Komáromi Jókai Színházban

A Komáromi Jókai Színház Az elátkozott család című, május 16-án bemutatott előadása iskolapéldája annak, hogyan lehet egy Jókai-művet maivá tenni úgy, hogy közben az idén kétszáz éve született író senki mással össze nem téveszthető stílusa és az általa mesteri módon alkalmazott magyar nyelv se sérüljön.

Szvrcsek Anita, Gál Tamás és Bukovszky Orsolya. Forrás: Komáromi Jókai Színház / Facebook

A magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának, Jókai Mórnak nevét viselő színháztól joggal várhatta el a közönség, hogy az idei, 200 éves évforduló alkalmából műsorára tűzze az író egyik művét. Az azonban meglepőbb, hogy a nagy mesélő unalomig ismert regényei helyett egy kevésbé ismert alkotására esett a választás. A bátor döntés eredményeképpen pedig egy elismerésre méltó előadás született. Mindehhez azonban szükség volt egy kreatív alkotócsapatra.

A Telihay Péter által színpadra állított előadás dramaturgiájával, nyelvezetével és látványvilágával egyaránt a XXI. századi nézőt szólítja meg. Az előadás dramaturgja, Varga Emese bravúrosan dolgozta fel a Jókai által lineárisan megírt cselekményt. A nézők a konfliktus kellős közepén találják magukat, az odáig vezető út pedig csak fokozatosan rajzolódik ki számukra. És hogy mi is ez a konfliktus? Az 1858-ban megjelent kisregény cselekménye – amely az 1763-as nagy földrengés idején játszódik – két nagy komáromi közösség, a református és a katolikus gyülekezet harcát örökíti meg.

Gál Sára, Mokos Attila és Holocsy Krisztina. Forrás: Komáromi Jókai Színház/Facebook

A történetnek ugyanakkor legalább ilyen fontos szála a két komáromi család, a Malárdy és a Gutai família – elsősorban a két családfő, Malárdy Ferenc Xavér alispán (Gál Tamás) és Gutai Thaddeus református lelkész (Mokos Attila) – viszálya is. Feleségeik, Gutai Friderika (Holocsy Krisztina) és Malárdyé (Szvrcsek Anita) sikertelenül próbálják elsimítani az elletéteket. Eszmék és vallási nézetek ütköznek egymással, azonban az ellenfelek gyermekei egymásba szeretnek, és vélt haláluk miatt végül megtörik az átok, helyreáll a rend. A cselekmény végül gyakorlatilag egy klasszikus Romeo és Júlia történetként teljesedik ki.

Ebben nagyobb szerepe van az idősebb testvérpárnak, Gutai Lőrincnek (Szebellai Dániel) és Malárdy Herminának (Bukovszky Orsolya), akik mindketten a haladást képviselik. Az ő történetük az első felvonásban bontakozik ki és ér látszólag tragikus véget, míg kisebb testvéreik, Gutai Lilla (Gál Sára) és Malárdy Kálmán (Balla Barnabás) szerelme a második felvonásban kerül a történet fókuszába. Általuk válik teljessé az a változás, amelyet idősebb testvéreik áldozata indított el.

Mákosné szerepében Molnár Xénia látható. Forrás: Komáromi Jókai Színház

A Varga Emese által megírt, a Jókai által kevésbé kidolgozott szálakat is lekerekítő és kiegészítő dramaturgiának köszönhetően az előadás egyik kulcsszereplőjévé válik Mákosné (Molnár Xénia), aki hol tipikus pletykás asszonyként, hol pedig misztikus, túlvilági karakterként felbukkanva terelgeti a szereplőket a béke útjára. A darab kortárs jellegét erősíti még báró Kadarkuthy László (Fabó Viktor) különc, hippi kort idéző karaktere is. Neki egyébként még egy nagyon fontos szerepe van a darabban: a két családfő által képviselt katolikus és református nézőpont, hitrendszer mellé egy harmadik, ateista nézőpontot hoz a történetbe.

Ugyancsak modern dramaturgi és rendezői koncepcióra vall a szimbólumok erőteljes jelenléte és kiemelkedő szerepe az előadásban. Szinte mindennek jelentősége van, amit lát, hall, érzékeivel felfogni képes a közönség. Azok az erőteljes érzelmek, látomások amelyeket Jókai epikus íróként részletesen kifejthetett a kisregényben, az előadásban olyan sűrített szimbólumként jelennek meg, mint például a katolikusok és reformátusok között szárba szökkenő békét jelképező növények, amelyeket a harc folytatódáskor a lelkész lánya megsemmisít.

Fabó Viktor és Mokos Attila. Fotó: Komáromi Jókai Színház/ Facebook

Ebbe a kortárs vonalba illeszkedik Lakatos Róbert zenéje, illetve a Juraj Gráfel által tervezett díszlet. A Papp Janó jelmeztervező által megálmodott, a 18-19. századot és a mai kort egyaránt megidéző, olykor steam punk stílusjegyeket is felvonultató jelmezek.

Ezeknek a mai nézőket megszólító dramaturgiai bravúroknak és látványelemeknek köszönhetően olyan előadás született, amely tovább élteti a kétszáz éve született szerzőt, és népszerűsíti egy amúgy kevésbé ismert alkotását.