„Már gyermekként megtapasztaltam, mekkora hatással lehet az ember életére egy kulturális élmény” - Beszélgetés Dr. Rózsás Péterrel
A Budapesti Operettszínház nemrég kinevezett ügyvezető igazgatójával, Dr. Rózsás Péterrel egyebek mellett szakmai tapasztalatairól, a kulturális élmények jelentőségéről, a sport oktató-nevelő szerepéről és az operett műfajáról is beszélgettünk.

Dr. Rózsás Péter, a Budapesti Operettszínház ügyvezető igazgatója. Fotó: Janus Erika/Budapesti Operettszínház
A színház honlapján megjelent interjúból egyebek közt az is kiderül, hogy szülővárosa, Pécs mellett a labdarúgás is meghatározta a gyermek- és ifjúkorát.
Olyannyira, hogy – bár a tanulást sem hanyagoltam el – még egyetemistaként is az volt az elsődleges célom, hogy élsportoló leszek. Hétéves koromban kezdtem el focizni, egy pécsi sportiskolába jártam, ahol tartottak egy próbaedzést a foci iránt érdeklődő gyerekeknek. Apukám is nagy focirajongó, rendszeresen néztünk meccseket, szurkoltunk, így nagyon szerettem volna elmenni az edzésre. Anyukám el is vitt, és onnantól kezdve huszonhét éves koromig - egy sajnálatos sérülésig - versenyszerűen űztem a labdarúgást.
Mi az, amire a sport tanította?
A sport szerintem már gyermekkortól kezdve minden szempontból – szellemileg, lelkileg, fizikailag is – nagyon jó felkészítést, erős alapokat ad az élethez. Megtanít például a közösségért való küzdés jelentőségére és arra, hogyan dolgozzuk fel akár a győzelmet, akár a vereséget. A gyerekkori csapattársaimmal olyan erős kötelék alakult ki köztünk, ami a mai napig is tart, hiszen ezeket az élményeket közösen átélve nőttünk fel. Megtanultuk, hogy ne csak önmagunkat, de egymást is fel tudjuk emelni egy-egy nehéz helyzetből, hiszen a csapat érdeke az volt, hogy mindenki jól teljesítsen. Ha rosszul játszottam, gyorsan túl kellett rajta tenni magam, mert a következő héten ismét pályára kellett lépni. Ez egy olyan tapasztalat és tudás, amelyet az élet számos területén hasznosítani tudtam később, például az egyetemi évek alatt is egy-egy sikertelen vizsga után.
A korábban említett interjúból megismerhetjük a szakmai életútját is, amelynek különböző állomásai, illetve az általuk szerzett tapasztalatok mintha mind-mind a most Önre váró feladatok ellátására készítették volna fel.
Ezen még nem gondolkodtam, de valóban így van. Ezek a szakmai tapasztalatok egymástól látszólag távol állnak, de valójában mindegyiknek megvolt a maga szerepe és oka az életemben, és részben egymásból következtek. A középiskolában még azon gondolkodtam, hogy melyik csapatban szeretnék majd focizni, ezért továbbtanuláskor adta magát, hogy sporttal kapcsolatos területen maradjak. Az iskolában, ahol érettségiztem éppen akkor indult egy OKJ-s sportszervező-sportmenedzser képzés, így ismerősök között, a megszokott környezetben folytathattam a tanulást. Ekkoriban kezdett el érdekelni a közélet, a politika. Egyre inkább vonzott a jog világa, így a sportmenedzseri végzettség megszerzését követően jelentkeztem a pécsi jogra, sikeresen. Ott ismerkedtem meg a sportjoggal, amit az egyetemi évek alatt sokat tanulmányoztam, kutattam. Aztán úgy hozta az élet, hogy gazdasági joggal foglalkoztam a következő években.
Végül a Pécsi Városházán helyezkedett el…
Így van, a diplomám megszerzését követően a Gazdaságfejlesztési Osztályon dolgoztam jogászként, a városi cégek tulajdonosi döntéseit készítettem elő és tartottam a társaságok vezetőivel a kapcsolatot napi ügyekben. Nagyon sokrétű, mozgalmas és izgalmas munka volt, jó szakmai alapokat adott számomra az az öt év.
Aztán jött a budapesti álláslehetőség, az egykori Emberi Erőforrások Minisztériumánál.
Bármennyire is szerettem a pécsi munkámat, azt éreztem, hogy olyan feladatot, kihívást szeretnék, amely még több felelősséggel jár. Ráadásul mindig is nagyon vonzott a fővárosi élet. Így amikor megkerestek az akkori EMMI-től, hogy a kulturális államtitkárságon titkárságvezetőként számítanának rám, örömmel néztem szembe az új lehetőséggel 2014 nyarán.
Ott milyen feladatai voltak?
Államtitkári Titkárságvezető voltam fél évig, majd 2015 januárjában átkerültem a Kulturális Igazgatási Főosztályra, ahol elsősorban kultúrafinanszírozással foglalkoztam. Egészen a ciklus végéig, 2018 júniusáig voltam főosztályvezető, majd szeptembertől egy állami cégcsoport jogi és személyügyi igazgatója lettem. Csodálatos négy év következett, komoly szakmai kihívásokkal előttem és kitűnő emberekkel körülöttem. Nagyon jól tudtam hasznosítani a minisztériumban megszerzett vezetői tapasztalataimat, mellette pedig vegytisztán jogi ügyekkel foglalkozhattam. Közel 11 000 főt foglalkoztattunk 7 különböző üzletágban, zömmel megváltozott munkaképességű embereket, így a gyártási, kereskedelmi tevékenység mellett egy nagyon komoly szociális missziót is teljesítettünk. A Covid miatt sajnos megtört a lendület két év után, de azt gondolom, hogy így is nagyon szép eredményeket értünk el ott. 2022 nyarán vezetőváltás történt a cégcsoportnál, megköszönték az addigi menedzsment munkáját, ez rendkívül megviselt akkoriban, hiszen nagyon tudtam azonosulni a munkakörömmel és a vele járó feladatokkal. Egy rövid pihenő után aztán visszatértem a kulturális igazgatásba, az akkor már Kulturális és Innovációs Minisztérium keretei között működő kulturális államtitkárságra. Pár hónapig politikai tanácsadóként, majd közel két évig kabinetfőnökként dolgoztam a régi/új falak között.
Hogyan vezetett most az Operettszínház felé az útja?
A kabinetfőnöki megbízatásom 2024 szeptemberében véget ért és kerestem az új lehetőségeket. Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet az Operettszínház nyitott ügyvezető igazgatói pozíciójára. Elküldtem a CV-m Főigazgató úrnak, aki hamarosan személyesen fogadott és sikerült is hamar megegyeznünk. Nagyon örültem a kapott bizalomnak és a lehetőségnek. Kabinetfőnökként már volt némi rálátásom a kulturális intézményeink működésére, de itt közvetlenül figyelhettem meg ezt a rendkívüli értékteremtő és értékhordozó tevékenységet.
A színház honlapján megjelent interjúban úgy fogalmazott, hogy a kultúráért dolgozni kiváltság. Milyen helyet foglal el az Ön életében a kultúra?
Mindig is rendszeres kultúrafogyasztó voltam. Sokat jártunk színházba, koncertekre, hangversenyekre. Már gyermekként megtapasztaltam, mekkora hatással lehet az ember életére egy kulturális élmény – legyen az egy magával ragadó előadás, egy jó alakítás, egy szép vers vagy regény elolvasása, egy csodálatos zene vagy akár egy izgalmas kiállítás. Ezek az élmények elmondhatatlanul sokat tesznek hozzá az ember lelki egészségéhez, ráadásul a gondolatainkat, a szemléletmódunkat is formálják, építik. Itt az Operettszínházban pedig most testközelből is lehetőségem van megtapasztalni, mekkora apparátusra van szükség ahhoz, hogy ez a csoda, a színház varázsa napról napra megszülethessen és minél több emberhez eljuthasson. Ezt szolgálni kiváltság.
Mikor és hol élte át először a színház varázsát?
Hatodikos, tizenkét éves voltam, amikor az osztállyal megnéztük a Pécsi Harmadik Színházban a Tóték című előadást.
És az operett műfajjal hol ismerkedett meg?
Amikor az államtitkárságon kezdtem dolgozni 2014-ben, habzsoltuk a budapesti kulturális életet. Többször jártunk a Budapesti Operettszínházban is, az operett már akkor is nagyon közel állt a szívemhez. Tetszik a prózának, a zenei világnak illetve a táncnak az ötvözete, illetve az a szenvedély és életigenlés, amit ez a műfaj hordoz magában. Az egész annyira lüktető és érzelemmel teli – hol vidám, hol drámai – hogy egy operettet nézve sosem lehet unatkozni.
Még csak rövid időt töltött el a színház ügyvezetőjeként, de talán már körvonalazódott Önben néhány jövővel kapcsolatos terv.
Szeretek rendszerekben, stratégiákban gondolkodni, így a következő időszakot a közép- és hosszabb távú elképzelések megfogalmazásának szentelem elsősorban a hozzám tartozó területek tekintetében, miután megfigyeltem és megértettem a jelenlegi működést. Célom – az eddigi jó gyakorlatok megtartása és erősítése mellett –, hogy az apparátust és a folyamatokat még hatékonyabbá, szervezettebbé és összehangoltabbá tegyem. Az intézmény marketingstratégiájának részeként a modern kommunikációs csatornákon keresztül minél inkább nyitni szeretnénk a fiatalabb generációk felé is.