„Nagyon szép hivatása a női létnek, hogy maga legyen a támasz és a gondoskodás”- Beszélgetés Széles Flóra színművésszel a Jekyll és Hyde kapcsán

Április első napjaiban, hármas szereposztással kerül bemutatásra a Budapesti Operettszínházban a Jekyll és Hyde című musical. A címszereplő menyasszonyát, Emmát alakító egyik színművésszel, Széles Flórával a készülő produkció kapcsán egyebek mellett az általa megformált karakterről, a női létről és a mű által megidézett korról, világról is beszélgettünk.

Sokan vagyunk, akik régóta vártuk már, hogy végre "eljöjjön az óra", amikor egy magyarországi kőszínházban is bemutatják a Jekyll és Hyde című musicalt. Te milyen érzésekkel fogadtad Emma szerepét?

Ez a musical nálam még sosem volt terítéken, valahogy mindig elkerült. Még koncerteken, fellépéseken sem énekeltem belőle részleteket. Persze néhány nagy, ikonikus dalát már ismertem, és nagyvonalakban a történettel is tisztában voltam - tudtam például, hogy a szereplő, akit én alakítok majd, Jekyll menyasszonya - de örülök neki, hogy ezt leszámítva szinte a nulláról, teljesen tiszta lappal kezdhettem az ismerkedést a karakterrel.

Fotó: kulisszak.hu

És most mennyire érzed közel magadhoz?

Nagyon! Ugyanazt érzem, mint amikor a Carouselben Julie szerepét alakítottam. Nőként mindannyian jól ismerjük azt az önfeláldozó, gondoskodó szerelmet, ami Emma szerepében is visszaköszön. A jelenléte és az egész lénye támasz Jekyll számára. Még akkor is, amikor ő maga elbizonytalanodik egy kicsit.

Hogy látod, a történet során változik, erősebbé válik ez a fiatal lány?

Szerintem már az elején is erős, határozott nő, aki keményen odaszól akár a férfiaknak is, és azonnal leállít mindenkit, aki kritizálja Jekyllt vagy a kapcsolatukat. Rendíthetetlenül hisz nemcsak a szeretett férfiban - hiszen az iránta érzett bizalma később sem szűnik meg - de abban is, hogy minden rendben lesz, mert együtt minden problémát képesek megoldani. Aztán a történet közepe felé egy kicsit megijed, elbizonytalanodik. Egyrészt azért, mert olyan titkokra bukkan a szerelme naplójában, amikre sosem számított volna, másrészt azért, mert látja, hogy a szeretett férfi testileg és lelkileg egyre jobban összezuhan, ő pedig nem tud rajta segíteni. A történetnek ezen a pontján ő is megtörik egy kicsit, de még innen is fel tud állni, és azt hiszem, ez adja neki azt az óriási erőt, ami ahhoz kell, hogy a végén képes legyen odatérdepelni, és a halálba ringatni a szerelmét.

Fotó forrása: Art & Lens Photography / Budapesti Operettszínház

A zenében is megfigyelhető ez a kettősség, mert Emma dalaiban a líraiság, a gyengédség mellett megjelenik a szenvedély, az erő is.

Igen, ráadásul zenében is többször félbeszakítja a férfiakat, ha kell akár az édesapját vagy Jekyllt is. Van egy fantasztikus kvartett, amiben kiemelkedik a többiek közül. Úgyhogy abszolút lehet érezni a zenéből is, hogy ennek a lánynak van ereje.

Szerinted hogyan viszonyul egymáshoz a két női főszereplő, Emma és Lucy karaktere?

Egy kicsit olyan, mintha a személyiségük alapvetően hasonló lenne, hiszen mindkettőjükben ott van egymás mellett az erő és a gyengédség. Az élethelyzetük viszont nagyon különböző, és teljesen más dolgokat kell megtanulniuk ahhoz, hogy életben maradhassanak. Emma egy úrilány, akinek a szerelmen kívül semmi más nehézsége nincs az életben. Nem kell küzdenie a fennmaradásért, és senkiről sem kell gondoskodnia, még egy kismacskája sincs. Lucy ezzel szemben örömlányként, nyomorban él, így egészen másképp kell erősnek lennie. Közben - mint minden nő - természetesen ő is vágyik a gyengédségre. A szereposztás is megerősíti ezt a kettősséget: Polyák Lilla, Nádasi Veronika és Füredi Nikolett alakítják majd Lucyt. Mindhárman rendkívül erős nők; olyanok, akikre nemcsak a fiatal lányok, de az érettebb nők közül is sokan felnézhetnek. Ugyanakkor megvan bennük az a fajta gyengédség is, ami elsősorban Emma kapcsán jut eszünkbe.

A darab többek között a szerelem természetére is választ keres. Te hogy látod, hol van a határ, mennyit áldozhatunk fel azért, akit szeretünk?

Ez azt hiszem attól is függ, hogy mennyi ereje van az embernek, mennyi terhet ró ránk az élet. Emmának például más feladata nincs, egyedül ezért a férfiért kell áldozatokat hoznia. És úgy látom, hogy mindez nem vesz el belőle túl sokat. Néha meginog, de közben nem teszi tönkre önmagát. Lucynél ez teljesen másképp alakul, ő önmagát tartja oda mozdulatlanul a késnek. Ez az az önfeláldozás, ameddig már nem szabad eljutni. Csakis addig szabad engednünk, amíg azt érezzük, hogy a méltóságunk, a testi és lelki egészségünk nem sérül. Amíg a saját céljainkért is tudunk küzdeni, és az életünk semmilyen szempontból nem szenved csorbát, addig nagyon szép hivatása a női létnek, hogy maga legyen a támasz és a gondoskodás.

Fotó: kulisszak.hu

A darab a viktoriánus Angliába repít bennünket. Szereted azt a kort?

Igen, nagyon! Az egyik kedvenc korszakom. Nemcsak az akkori divat, de az emberek életmódja és szokásai miatt is nagyon szeretem a viktoriánus kort. A másik nagy kedvencem a barokk és a rokokó korszak, amit a Veszedelmes viszonyok című előadással idézünk meg a Kálmán Imre Teátrumban.

Fotó forrása: Art & Lens Photography/Budapesti Operettszínház

A Jekyll és Hyde - amiben együtt van jelen a borzongás és a mindent elsöprő szenvedély - számomra a gótikus regényekből és a Brontë nővérek műveiből is jól ismert világot idézi meg.

Nekem emellett a popkultúrából, Tim Burton filmrendező művei közül is eszembe jut néhány hasonló hangulatú film, például A halott menyasszony és a Sweeney Todd. Az erőszak mesevilágba való helyezése és az ebből fakadó groteszk, fura humor is összeköti őket. Illetve a Grimm testvérek meséinek világával is látok párhuzamot. Gyerekként éppúgy szerettem ezeket a meséket, amik a kicsik által látott képeket vegyítik a felnőttek borzalmaival, ahogy mai napig szeretek thrillereket olvasni. Abban a korban, amelyben a Jekyll és Hyde játszódik, azt hiszem egyébként is őszintébbek, nyersebbek voltak a gyerekeknek elmondott történetek. Dickens regényeiben vagy Andersen meséiben is mindig ott van a tragédia. Nem titkolják el a gyerekek elől sem az élet árnyékosabb oldalát.

Fotó forrása: Budapesti Operettszínház/ Weidinger Amelie videója