Százéves történet, új lendülettel – Játék a kastélyban a Thália Színházban
Lehet-e egy százéves vígjátékot úgy megújítani, hogy közben megmaradjon mindaz, amiért eredetileg megszerettük? A Thália Színház új bemutatója határozott igennel válaszol. Orosz Dénes rendezésében Molnár Ferenc klasszikusa, a Játék a kastélyban látványos zenés vígjátékként született újjá. Az eredmény könnyed, szórakoztató és közben elgondolkodtató előadás.
Molnár Ferenc százéves történetének alaphelyzete ma is már távoli időket idéz, tanulsága azonban ma is aktuális. Egy olaszországi kastélyszállóban három színházi ember pihen egy új operett elkészülte után, amikor egy véletlenül meghallott beszélgetés mindent felborít. Ádám Albert számára kiderülni látszik, hogy menyasszonya, Annie, a népszerű színésszel, Almádyval csalta meg. A helyzet azonban hamarosan nemcsak szerelmi, hanem színházi problémává is válik. Az Író ugyanis úgy dönt: ha a megtörtént eseményeken nem lehet változtatni, akkor talán magát a történetet kell átírni. És innen indul igazán a játék.
A Thália előadásának egyik nagy erénye, hogy Orosz Dénes nem érinthetetlen klasszikusként kezeli Molnár művét. Bátran nyúl hozzá, zenével, mozgással és látvánnyal egészíti ki, miközben a történet eredeti szellemisége megmarad.
A produkció egyik központi figurája az Író, Szervét Tibor alakításában. Ő az, aki a többiek számára megoldhatatlan helyzetben is meglátja a lehetőséget. Határozottan irányítja az eseményeket, terelgeti a szereplőket, és fokozatosan maga köré szervezi az egész "mentőakciót".
Szervét Tibor játékában egyszerre van jelen az intelligencia, a magabiztosság és az a könnyedség, amely a figurát igazán szerethetővé teszi. Mindig egy lépéssel előrébb jár, és már akkor látja a következő jelenetet, amikor a többiek még az előzőt próbálják megérteni.
Vida Péter Gálként jól egészíti ki őt. Kettősükben természetesen születik meg a humor, sokszor egy-egy reakcióból, hangsúlyból vagy pillantásból. Vida Péter erős komikusi jelenlétének köszönhetően Gál valódi partner marad, nem pusztán az Író mellett működő mellékalak.
Jó karakterek, működő kapcsolatok
A szereposztás összességében is erős. Czakó Julianna, Szabó Győző, Gubás Gabi, Jámbor Nándor és Hunyadkürti István mind hozzátesznek ahhoz, hogy a történet ne pusztán egy jól ismert klasszikus újrajátszása legyen.
Jámbor Nándor Ádám Albertje adja a történet érzelmi súlyát. Miközben a körülötte lévők már egyre inkább egy színházi megoldáson dolgoznak, számára a megcsalás és az elveszíteni vélt szerelem még valódi fájdalom.
Czakó Julianna Annie szerepében pedig jól mutatja meg, milyen különös helyzetbe kerül az a színész, akinek nemcsak az életét kell rendeznie, hanem közben egy új történetet is el kell játszania. Annie így maga is aktív részese lesz az események alakításának.
Gubás Gabi titkárnője szintén többet kap annál, mint hogy egyszerű háttérszereplő maradjon. Ahogy előrehalad a történet, egyre inkább Gál partnereként jelenik meg, és a kettőjük kapcsolata is színesíti az előadást.
Szabó Győző Almádyja pedig pontosan illik ebbe a színházi világba: a magabiztos színész, aki hozzászokott ahhoz, hogy ő legyen a figyelem középpontjában, ezúttal maga is egy másik ember által kialakított történet részesévé válik.
Öt dal, amely hozzátesz a klasszikushoz
A produkció egyik legfontosabb újítása a zene. Szemenyei János öt új dala Cseh Dávid Péter szövegeivel remekül illeszkedik az előadásba. A dalok nem egyszerűen megszakítják a prózai jeleneteket, hanem továbbviszik azok hangulatát, és új oldalról mutatják meg a szereplőket.
A zene kifejezetten gazdagítja az idén százéves darabot. A dallamok könnyen befogadhatók, ugyanakkor nem érződik úgy, mintha utólag próbáltak volna musicalt készíteni Molnár vígjátékából. A zenei világban egyszerre fedezhető fel a musical lendülete és az operett eleganciája.
A színház kulisszái mögött
A Játék a kastélyban egyik legizgalmasabb gondolata, hogy a színház képes átírni a valóságot. Ezt az előadás a "színház a színházban" helyzetekkel még tovább erősíti.
Ebben Dvornicsek szerepe is érdekes színt kap. Nem egyszerű kellékesként jelenik meg, hanem afféle színházi mindenes, aki folyamatosan tesz-vesz, segít, és a háttérből aktívan hozzájárul ahhoz, hogy az Író terve működjön. Jó látni ezt a kulisszák mögötti világot, mert ettől maga a színházi közeg is a történet részévé válik.
A látvány szintén sokat ad hozzá az előadáshoz. Simon Balázs díszlete, Zelenka Nóra jelmezei és a háttérvetítések együtt teremtik meg a tengerparti kastély sajátos atmoszféráját. A vetítések különösen jól működnek: kitágítják a nagyszínpad terét, és játékosan kapcsolják össze a valóságot azzal a világgal, amelyet a szereplők éppen létrehoznak.
A második felvonásban aztán igazán felgyorsulnak az események. Egyre több a félreértés, egyre összetettebb az Író terve, és a színészek közötti összjáték is egyre lendületesebb. A humor végig működik, ami talán a legjobb bizonyítéka annak, hogy Molnár százéves darabja még mindig tud szólni a mai közönséghez.
A Thália Színház előadása így egyszerre őrzi a Játék a kastélyban eredeti báját és ad neki új lendületet. A zene valóban hozzátesz a történethez, a színészek jól működnek együtt, a látvány pedig megteremti azt a játékos közeget, amelyben a valóság és a fikció folyamatosan helyet cserél.
A végére pedig mi, nézők is elfogadjuk az Író szabályait. Tudjuk, hogy amit látunk, egy megírt történet – mégis jólesik elhinni.
Száz év után talán éppen ez a Játék a kastélyban legnagyobb ereje: emlékeztet rá, hogy a kontextus és a "tálalás" sokszor egészen más színben tünteti fel a valós történéseket.